TUDOMÁNY
Szalonna a lelke, már megbocsáss, - rózsás lagymatag tokák kíméljenek - ellenben sóvirágos, nyurga, füsttől sárgálló, szikkadt hátatáji rész - az Úrra! Az effélét vakon, ellenszélben kikutatom. Bürkével fényelt vasbogrács legalján cserfelve szánkázzék, tobzódjék saját zsírján, üvegszerű, majd töpör állagúra. Magárahúzva kétannyi vereshagymát, mint amit nem röstellsz, - így tanított sógor-mesterem. Gergő híján ma már e ponton Olivér segít nekem, gátlásaim vele órákig vetkezem.
Roskad, ne aggódj - itt lép be türelem, mely lomha, sűrű, üveges szaftot terem, alapját jóféle ételnek, ha estebédeltek, emiatt elkél addig is némi nass. A többség itt már hibázott, legott elkapkodott előadásából egy felvonásnyit.
Lábszár, de inkább comb, ha kérhetem, némi hártya, zsíros kötőelem marad, birokra kelve egész köménnyel, kényes teste fehér burkokat von magára ha ad, ilyenkor a szakács vár még kősóval, édesnemessel, inkább elnézi e táncot.
Vizet csak amatőr, tudod! Száraz vörösben kelnek föl zamatok, alábbhagy sercegés - innentől sűrűsbödő boros iszapban mártózik zellernek fele, egész paradicsom, répakarika, kézzel morzsolt csipet, hosszában hasfelmetszett kápiapaprika.
Én - ekkorra már - a gyöngyözést figyelem, már amennyiben kellő nehézkesen tör elő a gőz a bőrző kupolák alól, Összeért megannyi alkotóelem, a nagyjelenetben leadta teljesítményét minden hozzávaló.
Függöny.
Savanyák - zölddinnye, hegyes erősnek szeldelt tucatja, újabb palackja Olivérnek, megtört burgonyák - sóvár tekintetek,
kik végre enni kérnek.
Add fel hát!