Veress 

A világ mindenség rengett bele ahogyan a két szótlan szürkeruhás szakmunkás a bejárati ajtón áthaladva fordultában pillanatra elvesztette...

Mára gyakorlatilag egymásba értek a pillanatok most már mind az egyetemes tolófájás része termőre fordult a kamaszkor mennyezetbámulása...

A düh a káröröm a bosszú fokozatai idővel törvény szerint leváltak a tolóerő visszaesett a kontrollt elvesztette kétségbeesett manőverek...

Fölém hajoló anyámtól az éppen mostig eggyé lettek a pillanatok a tücskök elhallgattak egyszerre látom a vízparti rezgő nyár összes...

Rég írtam bőven van is miről ágyamon hanyatt kipányváz ez a kilenc év meg az a zártszelvény melynek bemeneti nyílása a tarkóm ...

Nézem a két fecskét ahogyan egy tizenötször tizenötös pázsit fölött a másodperc tört része alatt egy gömb héján ír le kerülőket micsoda...

Meghallottam mélyhegedűdet amint ezer lágy hangon seregély énekeként szól azonnal sejtettem a mindenséggel tartasz kapcsolatot #Rajzaim...

Egyetlen forró tömbben áll rajtamtapadva augusztus benne rezzen bogárszárny pattan lambéria korcan tört színű padlólap pályáján kimérten...

Állhatott hegyben a minőségi bordás rives (valami dohánycég levélpapírja) meg ezrével a rajzlapok de te a legfontosabbakat mégis émászos...

Rátalálni a szem elől rejtőző szerkezetre visszafejteni a magukat készséggel megmutató folyamatokat a kapukat alázattal sorra tárni...