NEBULA
Mára
gyakorlatilag
egymásba értek a
pillanatok most már
mind az egyetemes
tolófájás része termőre
fordult a kamaszkor
mennyezetbámulása de
a meddőnek tetszett
felnőtt évek is tökélyre
fejlesztette ezt az
összekapcsolást nem fog
rajta az oprendszer
lomhasága sem amint
toporogni kezd a kék
csík ő már a táblánál
térdel rajzol ír olvas nincs
köztes idő nem várunk a nap
végén a jutalom
cigerettából mélyet
lélegezve is csak azt
kémleli orrlyukain át
hova magasodnak
hétezer fényév
teremtésoszlopai