SZÖVEDÉKEM
Életem szövete, mondhatnám elegánsan - kelme, (textiliparunk ezennel életre kelne?) Egymásra merőleges fonalrendszerek birodalma, Teremtő feszítette hosszanti láncfonalakra keresztbe magam vezetem vetülékemet. Iparkodva, végeken fordulva, nyüstöm emeli-ejti váltakozva a legnemesebb törvény függőleges sodronyait. Szádnyílásokat, mint lehetőséget kapok, pillanatonként alkotok saját mintázatot, Kereszteznek, súrlódnak egyben, sorsaink kulcsolódnak feltétlen szeretetben szólalnak meg kényszerű, nagyszerű összhangzatok.
Szövetem színoldalán számolatlan ejtettem hibát, okoztam galibát, hoztam a szégyent galambősz tervezőmre, Minduntalan szakadós lett a szál, gyakran nem volt rá keret, lankadt az igyekezet, remegő kezet kellett lefognom szál helyett, Máskor más fonala, szabásmintája kellett, fagombokra tellett, de arany sujtás után nyúlt sóvár tekintetem.
Mégis ahogy kibomlik teljesen, felsejlik sorról sorra, engem tükröz - ráhagyom az utókorra, néhány évtizedem magában mintás lenvásznait.