ROBAJ

Random alkalmakkor - már ha létezne ilyesmi, Mikor elvakít karcos reggel, Shellkút acéltükre által homályosan, majd sínről sínre, ahogyan megindul a föld alattam néptelen állomásokon, vagonok saválló mosdóiban, szisszen az ajtó, rezzen a led a falon, Mozgólépcsőn szembetömeggel, révedve összefolyók mocskában úszó ezernyi raketta-kupakon, Zenével fülemben ritkuló éjjeli viszonylatokon, Váratlan pillanatokon omlanak felismerés sziklái - egész hegyek, szakad tengerbe bérháznyi jégorom,

hogy nem simíthatom többé ezüst hajad.

#Anyu #Idő