ÉRTSÜKMÁRMEG
Egyre azt érzem, hívők milliárdja téved, időrendet felállítva réved önnön hitrendszere múltjába, feltételezve valamiféle kronológiát, tehát időt, ebben segíti őt saját vallása, kit-kit hite szerint.
Kőtáblát, könyveket, köttetett szövetségeket,
mosollyal ülőt, kínban keresztre feszülőt magasztal, marasztal fába, fémbe, betűbe dermedt őstörvényeket, mindezek nevében terjeszt, térít, harcol, öl s ölet, Magát mindezzel vakon elfoglalva halvány fogalma nincs az eleven Istenről! Ki itt lüktet, nem freskón felette, nem ám imamalmok gyomra mélyén szentelt kövek, falak szegélyén, de mindünkben itt terebélyesedik egyetlen kurvanagy Fa!
Életnek hársa, tölgye, Melynek virága, gyümölcse épp most mi vagyunk, épp itt, mi mind, épp most! Most!