NAPRA PONTOSAN

Csontjaimban rezdül, mint velő, óramű pontosságával érkezik, Kilenctizenegy után mindig kettő nappal, szeptemberillattal köszön be akár csukott ablakomon, súlyos, meglassuló, camembertes olvadékként buggyan elő az a semmivel össze nem téveszthető nyárváltó lelkiállapot, viszonylagossá téve minden cseprő ügyet s apró feladatot.

Némán telepszik bordaközbe, nehezíti lélegzetem, alig hallhatóan súgja, hogy volt idő, hogy nem feledhető, hogy eltékozolható újra,

Hogy fáklyaként magasba emelhető.

#Önállapot #Idő