CSAK EGYSZER
Csak egyszer hadd sziszeghessem végig, éveken keresztül nyeltem vissza ezt, Esélytelen ellenfeled voltam, ez ajzott bennem húrt, rántott be relét, reteszt.
Kezdetben kétségbeejtett, egész a kijáratig sodort, A holtponton fordulva önérzetem iszapban kotort, de lassan célt talál, Kizárólag ennek erősödik, hogy egyetlen jólirányzott ütés, vasmarok roppantása, legyen veszted egyetlen vízzel telt kanál.
No de meghozták a fát, Ideje munkához látnom télre, sújtok fagyott végtagokra, mindig ugyanarra a homlokra mérek csapást, koponyád szilánkjaként fröccsen a forgács, fejszém alatt roppan medencéd, tarkódban pengém meg-megáll.
Teljes tüzelőkészletünket hasogatjuk fel kart karba öltve, csöndben talicskázlak köbméterszám, Dühöm engem fűt belülről, én veled fűtöm kis szobám.
Egyszer ennek a szezonnak is vége, Isten nem hall meg ilyen fohászt, Füstté lesz bosszúm minden rönkje,
Jövőre bevezettetem a gázt.