INVERZ CHARLIE
Estefelé kitágul szobám, Zenék miatt ha tabletem törném komám, jól néznénk ki.
Blues csak főzéshez, tudod, ha pörköltet ennék, Bárhová meg minek is mennék, jó nekem itthon.
Bori bár szőke, csak okkal nevet, Füst és lárma nélkül élünk kilenc életet.
Ha hullok is darabokra, megvan már a gyógyszer, a módszer egyfajta gondolatfüzér, nem whiskey, még csak nem is félannyi jég, de tárom saját ajtóm befele épp elég, ha résben fényolló terpeszt, vetül, s legbelül máris hatalmas tartalék sejlik fel tartóztathatatlan gigantikus szervezet pumpál életet alattam, folytonos pillanatláncolatban, egységünk meg nem bontható, ettől oly nyílván, oly való.