KORAI MÉG

Szoktam azzal nyugtatni magam: feltérképeztem már hiányod,

a rengés múltával újjáépítek, törmelék fölé - nélküled ímmár

valamiféle Világ utáni Világot.

Végére értem már a gyásznak - mondom, feldolgoztam itt bent

kibillent egyensúlyomat helyére illesztettem, látod?

Aztán meghallom megint gerendák alól a hangot

Veselkedem, fejtem a külszínt, hántom a kérget, a szerkezetet,

tartogatnak-e még túlélőket az egymásra roskadt termek,

A legbelsőben minduntalan, váratlan feltekintek,

Rám, az overálos, fejlámpás szakemberre Én,

a magáramaradt, kétségbeesett gyermek.

#Anyu