FLIPPER
Veszem be Perőben a kanyart, a CUJO háznál görbítek egyenest, várandós felhőket pirít rózsásra, borít ránk paplanként a december est. Lécek mögül bukkan elő, kedves ősz fej emelkedik, a én Anyukám is szakasztott ilyen - villant jelen időt elmém, majd hirtelen, pattan a gondolat, verődik; flipper rugói közt acélgolyó, de hisz Anyu nincs már, gyermeknek lenni volna jó, kap további gellert a felismerés, ha ölébe hajthatnám most fejem, ahogy nedves avar füstje ível a szomszéd telkén, csöndesen.
Tört rész alatt vesztem a kontrollt, kapkod kétségbeesetten mindkét terelő, végül a golyó szemzugaimnál, alkonyi sugárban olvadt forró magmaként buggyan elő.
2015. december 6. 15:53