MORZSOLÓ
Mindennek tönkje, Életnek torzsája, törzse, legfőbb gyökérzete! Nézd, ágvégeden ülök, szélben, naptól fényesülök, virágod, gyümölcsöd vagyok, általam érzed, tapasztalod, mi zajlik, zsivajlik idekint míg Te legbelül létezel.
Épp ezért nem kérem, választom, nem vágyok, teremtek, tudatos építőköveként munkálok szent rendnek, koronája felszínén - szűntelen gyöngyöző jelennek.
Tudd, ellátom feladatom, köszönöm s elfogadom, hogy rajtam a sor, hogy épp én forgatom létünk kerekét, Mindennek szekerét ittésmost én tolhatom.