FORDULÓ
Mindig is előttem feszülő síkokra illesztem, körökként jelennek meg számomra az évek, napéjegyenlőségek - fordulók közt alkotja négy ív az esztendők bejárnivaló síkidomát. Megfáradtunk, megint időt kérünk, megint mindennek legaljára értünk, csontig hatol, téli napfordulóval dacol a fénylánc felizzó szeme, délután négy körül, köd ül, felhők közül előtörnek, megváltó sugarai a Napnak,
aranyfényben mártóznak szálfatörzsek.
Kőhalmi Borbála fotója