FALUDY

Életünk képkockái

- írta egy könyvében -

élethossznyi mozgóképekként

fénysebességen hagyják el

- hasítva bolygóközi térben -

Földünk felszínét.

Ha mondjuk beelőznénk

magának a fénynek, (jó, tudom)

de tényleg, talán látnánk

visszafelé forogni

e filmtekercseket.

Ha viszont pont

velük együtt távolodnánk,

- a feltételezést tovább engedve -

állóképpé dermedne

bármelyikünk celluloidja?

Eszerint

soroznak melodrámák,

vígjátékok, bestsellerek,

vannak rövidfilmesek,

ismeretterjesztők, B moviek,

akadnak, kik Tarantinot,

Rodriguest megszégyenítő

ámokfutásba kezdenek,

művészfilmek, sci-fik,

alsópolcosok, kémtörténetek?

De mit is akartam ebből kihozni?

Például Te - hogy a lényegre

ráforduljak végre - vállalod majd

saját végefőcímedet?

Teljes stáblistát?

Állod záráskor önnön filmkritikád

több fedélzetet, padlót

majd mennyezetet fortyantó,

födémet sistergő

kénsavát?

#Önállapot #Hommage