PANO

Január tűivel csontomba hatol, benne mínusz hat alatt valahol legbelül a város dermedt sós kásája pang, Mély utca felett egyedül rozsdált erkélyről figyelek, Solymártól Hármashatáron át Kispestig látom be a teret, fáradt konyhagőzt, kazánhőt pipálnak horpadt alucsövek, antennapányvákat feszít a szél, betonkockákkal vet sorsot, nem beszél csak dob kíméletlen pontossággal nyeri a játszmát, (a végén mindig ő nevet) kéményerdő mélyén

varjú dolmánya, verődik sápadt fény a Királyi Várra majd onnan vissza rám.

#Önállapot #Pest