PETROV
Épp akkor ott, ahogy a
Skoda kékezüst Zatopek mozdonya
kitolja Szobról a levegőoszlopot,
- peron vaskos gumiköpenyén megállva
lassú ütemben, nehezen szedegetem,
mi az állomáson hátramaradt -
helyére húzza Brnoból viszonylatom
(résen kell ám lenni, elég egy
piszmogva kiadott kartonjegy,
egy műkőlapon elszabaduló érme,
rossz ütemben jelentkező tolófájás,
egy taktussal később a sínekhez érve
már elszalasztja az ember).
Épp amint busa fejét kezébe temető
holtfáradt készenléti rendőr
pillantásában felfedezem magam,
épp akkor ott lehetetlenül magas
fémlépcsőire felkapaszkodom,
meglódulunk Pestnek,
ledfalai közt imbolyogva, ingerülten
lesek be minden foglalt kusettbe,
na épp akkor, ott érzem azt, hogy
ezt a hetet most képtelen leszek
végigcsinálni.