MEGINDUL

Teszem a dolgom a fáskamrában,

kert végében a gyújtóst szedegetve,

talicskát tolva, a tűztérnél térdelve,

szíjamat oldva, forró zuhany alatt.

Érzelmeknek kevés teret enged

tél végére járva hónapokat tenget

a falusi élet, a korai sötétet,

hideget nehezen állhatom.

(hogy egy jó ütemben elhelyezett

bazdmeg gazdára lelhet fészerben,

versben, az meg sovány jele csupán

megindultságomnak)

De ha Pest felé sodródom

Parassapusztánál, északi kanyarban,

ködben viharban, jeges szélvédővel,

a gyerekek hiánya, anyu halála

szakít ki belőlem elemi erővel

formátlan darabokat.

#Önállapot #Perőcsény