MEGINDUL
Teszem a dolgom a fáskamrában,
kert végében a gyújtóst szedegetve,
talicskát tolva, a tűztérnél térdelve,
szíjamat oldva, forró zuhany alatt.
Érzelmeknek kevés teret enged
tél végére járva hónapokat tenget
a falusi élet, a korai sötétet,
hideget nehezen állhatom.
(hogy egy jó ütemben elhelyezett
bazdmeg gazdára lelhet fészerben,
versben, az meg sovány jele csupán
megindultságomnak)
De ha Pest felé sodródom
Parassapusztánál, északi kanyarban,
ködben viharban, jeges szélvédővel,
a gyerekek hiánya, anyu halála
szakít ki belőlem elemi erővel
formátlan darabokat.