ALKU

Az úton fölém tornyosuló, vég nélkül

minden irányban futó falon, az átjáróban,

melyről korábban szóltam,

semmilyen szögben nem fértem át a résen, így hát

egyéb elképzelésen voltam kénytelen töprengeni.

- A tükörporcát, ha kérhetem!

Fordult ekkor hozzám egy gyanús idegen.

- De hát arra szükségem van nekem!

- Most át akar jutni vagy sem?

Látható hogy széltiben de lapjával is bajos,

nem fog ez menni Veress úr! Vápáját lesz szíves -

kezelném, mint jegyet, aztán nyugodtan átmehet.

- De ember, mégis mit tegyek? Adjam Önnek egészségemet?

- Nagy a sor kérem, ne tartsuk fel holmi kérdezősködéssel,

kezdjük mindjárt az inakkal, hadd metszem át e késsel!

S én nyújtottam engedelmesen.