KÉSŐ DÉLUTÁN
Félkör alakú, tenyérnyi erkélyünkre
első dolgom volt egy félkör alakú,
féltenyérnyi asztalkát ácsolni kerítéslécből,
legyen már helye a szieszta kegytárgyainak,
legelőbb egy kiszolgált, ledöfhető fáklyából
megmentett fekete olajtartó mécsnek
(gondosan megtisztítottam a fém testet,
a meneteket, a kupakot külön is),
új kanócot metszettem bele,
most épp figyelem,
mint szívja meg magát petróleummal,
elnézem imbolygó, kormoló, nehéz illatú lángját,
aztán tövében gőzölgő friss kávémnak - imént főzted,
és komptól hozott gépi lágyfagylaltomnak
(egy forgó csigahenger segítségével
a fagyasztó hengerekben megszilárdult
kész fagylaltot a gép homlokzatán
elhelyezkedő kar meghúzásával
adagolhatjuk tölcsérbe, vagy akár kehelybe is,
az adagoló kar előrehúzását követően
a kész fagylalt mindaddig jön a gépből,
amíg a kart az eredeti pozíciójába
vissza nem nyomjuk).
Szemben, a Nagyvillám
lombkorona szintje felett
a messzi, mélykék, májusi égen,
elemi erővel habfehér cumulus bomlik,
szűntelen rügyezéssel termeli újra magát,
innen úgy ítélem, talán a Pilis felett.
Eljátszom a gondolattal, ahogy lángot, kávét,
jégkrémet, Téged odahagyva, a több kilométert
másodpercek alatt megtéve Nagymarosról
nyílegyenesen száguldom a gomoly közepébe,
ilyen sebesség mellett komoly lassulást
szenvedve el a közeg hirtelen váltása során;
Édes volna a kín,
mint a csokoládéval csurgatott
gépi vaníliakehely.