KÖLTÖZŐ
Kármentőm mögött térdelek,
ilyen szavak jutnak eszembe, mint
gyermekkor, vagy féltve őrzött,
meg tárgyi emlék.
Nekem címzett borítékok,
szeretett kézírásoddal levelek
tetszenek át a könnyfüggönyön,
dugattyúból csiszolt hamutál, kesztyűbáb,
(Látom maga se dob ki semmit, Tamás).
Egy korból, mikor fém volt
a hintőpor doboza, fa a vízhőmérő,
Harmincegy! kiáltod, és már
mászom is a kádba.
Bélyegnyi kontaktok, Sasad,
mosolyogsz egy alámerült világból,
velem korú sem vagy, ezt a mintás
ruhádat látod nem ismerem,
felhabzik a karaj a zsírban,
serpenyő, családtagok, a Kert,
tudom minden kövirózsa tövét,
Germersdorfink levelein szűrt napfény,
fahintánk már csak papíron
és persze itt belül.
(én magam átmenet vagyok,
harminc évig hozzátok hasonlóan
gyártottam a kézzel megfoghatót,
mára szerverek, felhők tárolják
viselt dolgaim zömét)
Kármentőm mögött térdelek
de érzem, növekvő légnyomás
sziszeg az ablakrésben,
elmúlás tornyoz emeletnyi hullámot
közvetlenül vállaim fölé.