SZINKRON
Erkélyem,
előtte magam szőtte
füstfüggöny,
rajta keresztül elnézem
október jöttét,
a madarak röptét,
összehangolt mozgásokat.
Szajkók szelik kert felett a csendet,
királyka tuja közt mosolyogni enged,
dolmányos varjak vonnak
nyílt víz fölé súlyos, kollektív
kerülőket.
Nagyjából hasonló alakzatok szerint
csapongok én is,
meg- meglódulok, odatódulok,
szitálok, lecsapok,
de hollópár is vagyok,
amint jóval minden
bajom s ügyem felett,
méltóságteljes, egyenes
vonalú egyenletes
utamat teszem
Feléd.