MÉRTAN
Oldalamon fekve
szemlélődöm a talajtól
mintegy tizenöt-tizenhét méter
magasságban,
szójababot rágcsálok, egykor
modern szőnyegünk geometriáján
haladva konok mértani pontossággal
párhuzamosokat vonok,
valóságom mellett újakat létesítek.
Törölt előzményekből építkezem,
a gyermekként ágyékomra mért
ütésektől ezúttal magtalanná teszem
magam főiskola helyett változatosság
képpen katonai börtönbe juttatom,
egyből igent mondok első nőmnek, később
egy következőmnek nem mondok nemet,
nem kapom el időben a kormányt
Ausztriába menet, évekkel később
időben kapok el egy másikat
Budakeszi lejtőm legalján, ahol
ezúttal elakadnak apró vérrögök
billentyűimen.
Elnézem mindezt magokat ropogtatva
hagyom, hadd bomoljanak ki
egy pillanatra, majd legyenek
(legalábbis ebben az idősíkban)
az enyészeté.