MEDÚZA
Pánik lett úrrá s mindaddig bennem maradt, míg meg nem határoztam
feladatomat - Veled kapcsolatban. Hirtelenjében az jutott eszembe,
fűzöm életfunkciónkat s minden lélegzetemre indul majd egy tolás,
egyfajta életsajtolás, hatalmas tömlőn át belőlem - Feléd.
Erőre kaptam, medúzaként kezdtem működtetni testem,
a Lágymányosi utcában jártam, az ív már a Szent Imréig feszült,
zárt láncot alkotott, elérve Hozzád életet pumpálhatott
gyöngülő tagjaidba.
Legalábbis így értelmeztem akkor ott.
Általa minden erőmmel beleálltam a - tulajdonképpen mibe is?
Újra kellett gondolnom a dolgot.
Mennél? Maradnál?
Minden kockán forgott.
Ki vagyok én, hogy utadat szabjam,
itt tartsalak, ha már odaát van dolgod?
Az injektálást persze abba nem hagytam,
viszont változtattam annak tartalmán
s célján egyaránt.
Mostantól tehát energiát adok,
teljes mellszélességgel mögötted vagyok,
épp ahhoz, épp abban,
amit döntöttél magadban.