HELLÓ TOMI
P á r t a y G e r g e l y h e z
Zöld filccel írtad ezt falamra,
villanykapcsolóm alá, apámnál
verve ki ezzel a biztosítékot.
Sokmindent kellett volna még,
szerelnünk, világmegváltanunk,
összeraknunk egy második ötvenet,
ízekre szednünk tabáni koncerteket,
füstöt lélegeznünk tüzet fújtatnuk
komor vízek felett, (ha tudnád
mimindenem lett az a bakelited).
Milyen szép voltál régi papírképeken,
szemedben huncut távolság csillogott,
trapéznadrágban, nagy sörénnyel ott,
a balkonon,
huszonnégyes versenyed számlálója
fiókom mélyén ma is várja a fordulatot.
Hét éve majdnem utánad iramodtam,
a negyvenháromra húzva még lapot,
kis híján besokallva ezzel.
Látod lassanként egyidősek leszünk,
ledolgoztam tíz év előnyödet.
Remélem elfogadod
ha alkalmanként
elsörözgetek Veled.