HÁROMLENCSE
Néptelen éjjel a piros lámpánál vár ahogy máskor a lámpa zöldre vált de ő most először nem indul rég kitervelte már áll a zöldben ami menésre való negyvenéves reflexnek feszül neki mellkasán érzi a lehetőség szívóerejét de ő csak áll ott pazarolja aszfaltra locsolja drága idejét pedig várják aztán a sárgával a vonzás alábbhagy dacolt és kibírta a következő pirosig amiben ismét otthonosan mozog vagy hát áll