STELLA
Figyel
a sötétben a
néma október
díszletei közt elnézi
a holdat az előtte úszó
felhőkkel az érte
nyújtózó fenyőgallyakkal
és nem jut eszébe a
név a festő neve Csabi
biztosan a szembezoliék
műanyag homlokzatborítását
elemezné hőhíd
szempontjábol ő meg a
német romantikát láttatná
a pillanatban ha képes
lenne kinyögni
a nevet a tücskök ma
hallgatnak talán az esők
miatt csak egy percen
valahol a nádban behunyja
a szemét és a Stellába
kortyolva segítségül
hívja a kollektív
tudást sok év
kallódás után mostanra
érzi hogy otthont
talált mintegy
belehanyatlott ezekbe az
erkélyen álló fonott
karosszéknek álcázott
GPS koordinátákba
vele örül
Caspar
David
és Friedrich