VALÓS IDŐ
Kimerítő nap
legvégén helyet
foglal kinn a
szeptemberi estben
csak a tücskök
dolgoznak meg
valami másik
összedörzsölős de
azt nem ismeri a
tücskök mesteri
esetlegességgel
váltják egymást
Barnabás
egyetlen szívtájról
meginduló hangjai ezek
Istvánék biztosan be
tudnának kapcsolódni ebbe a
bizonyos egybefigyelésbe
igaz Feri szó nincs itt
lármáról ez az élet
lüktetése amire ő maga
is emelgeti a boros
poharat meg érinti a
síküveg felületet hogy
nyoma maradjon
a pillanatnak