FŐORVOSÚR
A kórházépületbe kezdett
járni hozzá a földszintre
a tömegbe a szűk
folyosókon várt a fém
kuka mellett a kartonozónál
a vörös műanyag
széksoron ülve várt irodája
zsúfolt volt a kertre nézett nézte
a plexi koponyát amit a
tengerentúli konferenciáról
hozott lassú bizonytalan
beszédű szomorú
ember volt
sosem tudott rajta
segíteni a legtöbb amit
mondani tudott hogy ha
izzad az autóban hát
vegyen légkondisat ehhez
egy senki nepper is elég
lett volna elment
hozzá magánba is
egy még szűkebb
szobába végül nélküle
oldotta meg a dolgot egy
év után hívta a várból az
ünneplő tömegből büszkén el
akarta újságolni hogy kijött
belőle testvére vette
fel a számán az
mondta hogy hát
időközben
főorvosúr hát
szóval
főbelőtte
magát