NITROGÉN
Július húsztól ősz
lett a levegő nehéz
az ipartelepek fémes
ködétől a nap elsápadt
a sárgabarack
megkeseredett a levelei
fakulva íveltek és
hulltak a sátor csak
állt ott a színtelen
záporban ő a földön
előtte ülve percenként
az orrához emelte a bőr
szíjat amit előző
éjjel a csuklójára
hurkoltál te ekkorra
már haza tartottál ezer
kilométerre vártak
rád nem akarta de
emelte a szíjat
majd ismét
az
illatodért