IRÁNY
Tizenhat ha volt esténként elalvás előtt hanyatt megfeszítette a rekeszizmát ilyenkor különös émelygés fogta el talán emiatt hitette el magával hogy ilyenkor hajol le hozzá a magasból húsz volt a gyakorlaton jelet követelt hulló csillagot hanyatt a porban míg a század pihent máskor szitkozódott majd bocsánatért pislogott az égre mindig csak maga fölött kutatott ahogy másoktól tanulta sosem gondolta volna hogy ő van a felszínen és akit keres lentről tartja a magasba őt