SÁNDOR
Mindig tagadta
hogy lennének közös
vonásai féktelen
nagyapjával
ivott féltéglát
emelt fiára csak
úgy dörrent
mögötte a kertkapun
a családi legendárium
szerint rámászott volna
leszült asszonyára a
gyermekágyon úgy
kellett lefogni csak hogy
ikrei lehessenek ne igya
el a babakocsi árát
Sándor az istenért
most meg kezd
elbizonytalanodni
mert meg nem veti
az italt ahogy apja
mert vissza tudna ütni
nőnek mert türelmet
már hírből se mert
ha leejti szerelés közben a
mérőszalagot még le is
köpi tudja az öreg
kivételes képességét
a megvadult lovakkal
szemben tud már női
fülekbe suttogni ő is
tudja a tagadás hívás
tudja az ég idővel
egyre feszesebb
kínosabb ez a
rokoni kapocs