SÁNDOR

Mindig tagadta

hogy lennének közös

vonásai féktelen

nagyapjával

ivott féltéglát

emelt fiára csak

úgy dörrent

mögötte a kertkapun

a családi legendárium

szerint rámászott volna

leszült asszonyára a

gyermekágyon úgy

kellett lefogni csak hogy

ikrei lehessenek ne igya

el a babakocsi árát

Sándor az istenért

most meg kezd

elbizonytalanodni

mert meg nem veti

az italt ahogy apja

mert vissza tudna ütni

nőnek mert türelmet

már hírből se mert

ha leejti szerelés közben a

mérőszalagot még le is

köpi tudja az öreg

kivételes képességét

a megvadult lovakkal

szemben tud már női

fülekbe suttogni ő is

tudja a tagadás hívás

tudja az ég idővel

egyre feszesebb

kínosabb ez a

rokoni kapocs

#Önállapot