GYAKORLATILAGLisztóczki Attila modorában Gyakorlatilag minden úgy lett neki ahogyan húszévesen elképzelte karrier jó pénz boldog család rugalmasan...
FŐORVOSÚRA kórházépületbe kezdett járni hozzá a földszintre a tömegbe a szűk folyosókon várt a fém kuka mellett a kartonozónál a vörös műanyag...
BAZALTFahéj illatot bújtat az októberi este mint harminc év előtt a Bakony völgyeiben akkor magasabb egység vaskályha fafüst csokoládé...
NÉGY SZÓEzen a földön az utolsó két szava az volt hogy köszön mindent és az utolsó két szó amit hallott ezen a földön a válasz volt erre...
VALÓS IDŐKimerítő nap legvégén helyet foglal kinn a szeptemberi estben csak a tücskök dolgoznak meg valami másik összedörzsölős de azt nem ismeri...
STELLAFigyel a sötétben a néma október díszletei közt elnézi a holdat az előtte úszó felhőkkel az érte nyújtózó fenyőgallyakkal és nem jut...
A MÉLYSÉG SZÍNÉNA páratlan tájban elköltött ebéd fölött felváltva írták körül a ki nem mondhatót a meg nem nevezhetőt akit akkor már egy hete...
BAHA nyíló harmonika ajtó reflexében villant meg a jellegzetes papír kávéspohár a motorháztetők erdejében azután csukáskor megint de a hozzá...
DIÓ ÉS BORA nyírt gyep négyszögére találomra ráterített kockás plédet – selyem címkéjén a vadnyugati lovasszekérrel – gyermekkoromtól nem hagytam...