Veress 

A világ mindenség rengett bele ahogyan a két szótlan szürkeruhás szakmunkás a bejárati ajtón áthaladva fordultában pillanatra elvesztette...

Állhatott hegyben a minőségi bordás rives (valami dohánycég levélpapírja) meg ezrével a rajzlapok de te a legfontosabbakat mégis émászos...

A szupermarketből kijövet szegődött mellé ne haragudj tudnál adni kérdezett pénz de legalább az üres bevásárló kocsi iránt a kocsit adta...

A pillanat amikor az egykor élettel teli mára táncoló fények ellenére is mozdulatlanná dermedt magáramaradt lakásban a hagyaték...

Nemrég még ketten kérték hogy menjen ki mécset gyújtani helyettük korábban mentek maguk csak aztán elmaradt az erő ő sosem járt ki...

Mindig az igazat! - tanította. Ebben nőttem fel. Huszonkettő voltam mikor a Tanács épülete előtt lelkemre kötötte hogy tagadjak...

Tudom hogy szeretsz naplót vezetni gondoltam adjuk meg a módját legyen egy könyved erre a célra hogy a következő hetven évet ...

Poros matt nejlonzacskóban őrizte a pince falán a pincébe lejutni mindig szertartás volt kiskulcs nagykulcs fémkuka rosszlift kilincs...

Törökszentmiklóson a kanyarban érzek rá a célra erősnek kell lennem meg kell ismernem Túr Apám nélküli arcát persze nincs idő...

A Duna minálunk Nagymaroson jobbról balfelé mozog ehhez képest az idô a fejemben mindig is ellenkezô irányban hömpölygött a minap...