MINDENT ÉN SE
Poros matt
nejlonzacskóban
őrizte a pince falán
a pincébe lejutni
mindig szertartás volt
kiskulcs nagykulcs
fémkuka rosszlift
kilincs megemel
tégla kitámaszt
fordulók
fejre vigyáz
döglött macska
galambtetem
kármentő
kislakat
megint kulcs
mindig mindent
biztosra tudott
azt is hogy a rozsdás
használt szög
jobban fog
éppezért tele volt
minden fiók
görbe szögekkel
csigatészta meg
lúdgége készítő
mondta
már akkor
száz évesnek
tartotta
mára én őrzöm
fényes nappaliban
víztiszta visszazárható
tasakban benne cetlin
vágott hegyű tollal
akkurátus kézírásával
Veress Miklós 1929-
én oda nem írom
a másik évszámot