CSALOGÁNY
Függönyén át fémes hajnal dördül,
kuplungja hördül első buszoknak,
Szelektív szigetre cseréket hoznak,
hatalmas rumbatökként rázza
darus munkagéppel a hulladék sofőr,
hogy ép ésszel ezt fel nem is lehet.
Borostyán fény szaggat,
másnapos diszkógömböt aggat
nappalimban hanyatt, csukott
szemekkel is tudok minden Unimogot,
Robogós futár hasít csutkagázon,
hogy már Széllkálmánon jár
mégis hiába rázom
zajszennyét magamról.
Falai közt anyu - portréja porcelán,
néz le rám szekrénysor polcáról,
bennem szól - felettem,
- Életem semmit nem tehettem,
ilyen vad világra hoztalak,
de ha már - ne hagyd magad!
- a polcról, hol portörölnöm kéne
elvégre mégiscsak itthon vagyok,
ujjamat húzva már fényes csíkot hagyok,
- de kelnem kell, csatasorba állnom,
gyenge lábon ingó hitvány kifogásom
most is akad.
A fotón: Apu szobrai
Comments