EGYEDÜL

Egyedül kettőnkre tartozott a pillanat,

kórtermedben hozzád kuporodtam

nemsokkal gerincműtéted után.

Egyedül ketten tudtuk a Kondor lépteit,

gondozója elterelésképp messze hajította

koncát, hogy kihozhassa ketrecéből

hatalmas szárnytollát nekem.

Egyedül kettőnk titka maradt

a fröccs öntött, foszforeszkáló Jézus

és keresztje a kollégium kosárpalánkja tövén.

Egyedül ketten voltunk tanui

keszegezés közben a csepeli üzemek

felett emelkedő,

kéken reszkető Napnak.

Egyedül te ismerted, hogy a

konyhaszekrény melyik pontjánál

fektettem gondosan térdemre,

csuklóm fonákán hogyan csatoltam

karórámat épp mint Opra nagyapám.

Egyedül mi tudtuk, hány

évtizedet pihenhetett bevonulásom

ujjal porba rajzolt dátuma az asztalfiók

érintetlen fekete tükrén.

Egyedül veled ismerhettem meg

egy kerti padról felpillantva

a Világmindenséget,

melyben egyedül te neveztél

Csillagodnak engem.

Egyedül maradtam.

Lépésről lépésre fordulok szembe

elmúlásainkkal.

#Apu #Önállapot