DECKARD

Elkövettem azt a hibát,

hogy tudnillik nyolcvankilencben

Sasadon a kisház oxidzöld homlokzatáról

nem menekítettem haza a táblát - a farostot

a kézzel festett, finom groteszk betűivel,

(ma azt mondanám Zurich Condensed, sőt)

Beregszász út, Opra Tamás, Hrsz,

meg 188 négyszögöl,

(kis négyzet után kötőjel, majd öl)

1119 Hengermalom út 2/c fszt. 7.,

pedig már gyerekként is rajongtam érte,

(mikor a tipográfia meg én még hírből se)

Apu akkoriban ecsetelte, hogy az

ÉLJEN-ben az LJ a gyönge láncszem,

higgyem el, festette ő elégszer annak idején

- hagytam a zártkertek mesevilágával

összekapaszkodva alámerülni

a lakóparkosítás megindulásakor.

Ötven év előtti képekről köszön most vissza,

félig takarásból - a készülő terasz mélyén -

melyet nagyapám születésem örömére

toldott a kisházhoz.

Érintőképernyőkhöz szokott ujjaim

szánalmasan maszatolnak a papírkép

felületén, mire felfogom,

nem tudok így belenagyítani,

sem Rick Deckard módjára

eltolni a síkokat,

mögépillantani apám vállának,

Jani bácsi fehér nyári kalapjának,

és végre birtokba venni.

Az az érzésem,

ezzel veszítettem most el

örökre.

#Önállapot #Apu #Anyu #Idő