ITT - OTT
Itt feszülsz vitorlaként szélcsendem mértani közepén,
hunyorítasz hüvelykujjam begyén, amint arányok rendszerét térképezem,
simulsz kézfejem barna felszínén, de sárgás fonákán is,
bújsz meg hirtelen felszaladó szemöldököm ívén, amint megszokásaim peremén túlra pillantok,
kapaszkodsz, ahol a tömeg leginkább vonzza bőrredőimet,
fújtatsz váratlan fortyanó, gyorsan lohadó haragomban,
sóhajtasz eltartott könyökömben, ahogyan kristályhideg artézi vizből kortyolok,
Ott távolodsz ellobbanó teamécsem füstjének puha geometriájában.