KERING
Útravalóm lett, megadatott még,
hogy egymás vállán suttogjuk,
hogy a vonatból mint rég,
hogy a kondor ketrecét,
hogy ezer szál feszül
itt legbelül, a pillanaton,
mint gömbcsuklón fordult
negyvenkilenc közös évünk
az időtlen felé
- könnyünk fakadt.
Te azóta leülepedőben,
bennem hol némán,
hol dübörögve kering tovább
egyfajta ballasztanyag.