ÉLET

Hét voltam

ajtórésből lestem

kilencszázhetvenöt

keskeny szeletét

Ró eszméletlen

roskadt a fürdő

zöld székén

hófodros fehér hálóing

messze fehérebb

gyönyörű varkocs

hullt vállára

negyvenes

Apám tartotta

magatehetetlen

testét

Kétezertizenhat

ugyanaz a szék

most Apám ül

Rónál már idősebben

a kimerültségtől remeg

mégis büszkén

tartja fejét

ezüst haját

szakállát

nyírom

én a negyvenes

gyermek

#Apu #Idő